logo-fpj.jpg

N E M Z E T K Ö Z I
H Í R M A G A Z I N

facebook.jpg (11432 bytes)  youtube.jpg (14281 bytes)          



Vendégek és szövegek

Utósorok Metzger Mária Földi üdvösség című könyvéhez

 

Találkozni egy könyvvel olyan, mint felkeresni egy írót, költőt, vendégségbe menni hozzá. Platón a Szümpozionban, Dante a Convivióban olvasóikat olyan „vendégségbe” hívja, ahol szellemi „lakoma” vár rájuk. Metzger Mária nagylelkű háziasszony: immár harmadszor, harmadik kötetével lát vendégül minket. Rangos társaságba invitál. Mert műveiben korábbi jövevényekként halhatatlan klasszikusok is vendégszerepelnek. Ámbár oly otthonosan, mintha odahaza lennének. Pedig többségük messziről érkezett: távolabbi századokból és más országokból. Kevés mai költő fogadja be őket ilyen familiárisan, mint Metzger Mária; egy kulturálisan mindinkább gyökereit vesztő korban ez is nagy erénye.

Giordano Bruno, Puskin, Lermontov, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Simone Weil, József Attila, Radnóti, Pilinszky, Niccolò Ammaniti… hogy csak néhányat említsünk a legtöbbször vagy legjelentőségteljesebben idézett igézők közül. Miért pont ők? Mi a közös a reneszánsz, a romantikus, a huszadik századi vagy a jelenkori orosz, olasz, magyar szerzőkben? Legfőképpen talán a megélt és megírt szenvedés motívuma, amely „Leitmotiv” Metzger Máriánál is, amint arra előző két könyvéhez írott utószavában is próbált rámutatni e sorok írója. A költőnő az említett nagyságokkal – meg Ibsennel és Móricz Zsigmonddal – egyetértésben vallja, hogy a fájdalom az alkotónak adomány is lehet, s hogy legszebben megírni gyakran azt lehet, ami fáj.

„A nő a gyengébb” – jelenti ki provokatív módon egy verscímben, hogy aztán verssorról verssorra kérdőjelekkel relativizálja, ismételgetve is megkérdőjelezze a kijelentést. A verscímmel vitázva, a kérdésekre válaszolva az olvasó úgy találja, „a nő” – jelen esetben a Költőnő – nagyon is erős: még ahhoz is van elég ereje, hogy nekünk is adjon belőle, tapasztalataiból merítve és közvetítve klasszikus példaképei és mesterei energiáját.

Könyve tehát „vendégkönyv”, mely nemcsak remekmívű „társszerzőket”, „szerzőtársakat” és olvasókat lát vendégül, hanem arra is tanít és int szelíden, hogy a jövevényt, az otthontalant befogadjuk, vendégként szeretettel lássuk, hatalmi kirekesztések, gyűlöletkampányok ellenében. S ez a „vendégkönyv” – Márai Sándor éppen Giordano Brunóról szóló regényének címét idézve ezúttal – „erősítő” is. A gyengédségnek, a szeretetnek azzal az erejével, amely a női nem s az irodalmi „női hang” legszebb, legnemesebb sajátossága. Mi vagyunk vendégek – mégis mi kapunk ajándékot.

Madarász Imre

 


FÉNYPRESS MÉDIA 2012-2017   Impresszum