logo-fpj.jpg

N E M Z E T K Ö Z I
H Í R M A G A Z I N

facebook.jpg (11432 bytes)  youtube.jpg (14281 bytes)          


 

Virágok és kísérő sorok

 

Utószó Metzger Mária második kötetéhez

 

Könnyű emberszeretőnek lenni annak, aki még nem találkozott nemigen-szerethető embernél rosszabbal, aki nem ismerte meg testközelből, nem tapasztalta meg a saját bőrén, a saját sorsán az emberi gonoszság embertelen gátlástalanságát vagy öncélúságát. Könnyű megbocsátani „mindenkinek mindent”, ha valaki súlyosabb megbocsátanivalóval még nem szembesült, mint a ridegség, a gőg, az önzés, ha nem látott elszenvedni hozzátartozói, szerettei, népe, embertársai által olyan szörnyűségeket, melyekről lucidus perceiben sem képes eldönteni, jogosult-e ő rájuk bűnbocsánatot adni. Könnyű humanistának lenni avagy maradni akkor, ha Pico della Mirandola (a kötetben idézett) az emberi méltóságról szóló szónoklata „főszereplői” közül magával a méltósággal sokkal többször találkoztunk, mint a méltatlansággal, ha „a legmagasabb, isteni szellemek közé felemelkedő” embert könyvek segítségével el tudjuk képzelni, de „az alsórendű lényekig, az állatokig lealacsonyodót” még olvasmányélmények alapján sem. Könnyű a világot racionálisnak vallani, míg úgy érezzük, törvényei normális életet biztosítanak nekünk. A filantrópia, az irgalmasság, az emberbe vetett hit kemény próbaköve a fájdalom, a szenvedés megtapasztalása.

Miért gondoljuk azt, hogy Metzger Mária rendelkezik ezzel a tapasztalattal? Egy szerző magánéletéhez nincs közünk, diszkrecionális okokon túl azért sem, mert hogy valaki sikeres vagy sikertelen, gazdag vagy szegény, az művét sem jobbá, sem rosszabbá nem teszi, értékelését nem szabad, hogy befolyásolja. Mégis, van az alkotásoknak valami emberi hitelessége, élményfedezete, mely átsüt, átragyog rajtuk. Metzger Mária polgári hivatásából adódóan is, megannyiszor szembesült az emberi elesettség és szenvedés példáival, s mindezek ellenére – ámbár ő talán azt mondaná: mindennek köszönhetően – meg tudta őrizni hitét, reményét, szeretetét, nem a kurzus-hasznosítású dogmák, hanem a független személyiség, a szabad egyéniség meggyőződése és cselekvése jegyében.

Ezért van ereje megvallani azt is, ami énje mélyén ellenkezik hitvallásával. Ezért tud tanulni mindenkor, mindenhol, mindenből. Ezért járja saját, külön, nehéz útjait „máshogy… máshová”. Ezért mer szembefordulni a hatalmi- hivatalos-hazug gyűlöletkampánnyal, mely a legnyomorultabb állampolgárral is megpróbálja elhitetni, hogy utálnia és rettegnie kell azt, aki nála is nincstelenebb, mert még hazája sincs; a menekülő, hontalan világvándort ő nem új vasfüggönnyel, ellenséges, demagóg plakátokkal, hanem „virágesővel fogadja”.

A virágokból egy csokornyit a költőnő-írónő is érdemel. Amiért megtanít arra, hogy lefelé is nézzünk, ha fel akarunk emelkedni.

Madarász Imre

 


FÉNYPRESS MÉDIA 2012-2017   Impresszum