logo-fpj.jpg

N E M Z E T K Ö Z I
H Í R M A G A Z I N

facebook.jpg (11432 bytes)  youtube.jpg (14281 bytes)          



A szeretet színei

Utószó Metzger Mária Antoine című könyvéhez

 

Mint egy kisgyermek játékpolca a legkülönfélébb játékokkal, mint egy kert mindenfajta virágokkal, melyek közt egységet, harmóniát, összetartozást a szeretet teremt, olyan Metzger Mária különböző műfajú, terjedelmű, formájú, tartalmú, jellegű írásokból összeálló könyve. Gyermekek és virágok, növények főszereplői a kötetnek, ahogyan az is, ami összeköti őket: a természet, a természetesség motívuma. Hogy egy természeti hasonlattal éljünk magunk is, a szeretet úgy csörgedez végig e köteten, úgy táplálja-élteti verses és prózai, vallomásos és elmélkedő, mesés és tanulságos komponenseit, mint a búvópatak, amely hol feltűnik, hol eltűnik, de amikor nem látható, akkor is jelen van, sőt, néha olyankor leginkább.

„Mi a szeretet? Te tudod?” – hangzik el a kérdés a Cím nélkül párbeszédében. „A szeretet? – így a válasz. – A legegyszerűbb dolog a világon, hogy te még ezt sem tudod!” Félő, hogy sokan nem tudják, nem ismerik, nincs fogalmuk és tapasztalatuk A szeretet mibenlétéről (hogy egy másik írás címét idézzük), mert nem érezték, nem látták soha, sehol. Elsősorban talán nekik íródott, hozzájuk szólt Metzger Mária könyve a szeretet egyszerűségéről, természetességéről és jelenbeli jelen nem-létéről. Példákkal, példázatokkal, példásan tanít szeretni – már amennyire és úgy, ahogyan a szeretet tanítható. Kell, hogy tanítható legyen. Kell, hogy tanítsuk. Mit tanítsunk, ha nem azt? Mire neveljünk, ha nem arra, ami a keresztény alapú civilizáció meghatározó értéke s mára mégis oly rettenetesen kiveszett a világból? Metzger Mária átérzi az írástudóknak ezt a felelősségét, hivatását, küldetését. Ő meghallgatta és megfogadta Pilinszky Intelmét: hírül adja, „miről / hírt adnod itt egyedül érdemes”. Éppen mert szeretettől áthatott ember, polgár és szerző, érzékeli és érzi oly megdöbbenten és fejezi ki oly döbbenetesen, hogy milyen szeretetlen, rideg, szívtelen, érzelemszegény, az érzelmi kultúra szempontjából analfabéta, gyűlölködéstől és irigykedéstől fertőzött országban-világban, (honi és globális) társadalomban élünk.

Ebben rejlik ennek az oly egyéni – sokszor úgy érezzük, sejtjük, véljük, hogy önéletrajzi-lírai – könyvnek a társadalmi jelentése és jelentősége. Mely szó csak annak tűnhet túlzónak, aki elfelejti, hogy amiképp a társadalom egyénekből áll, úgy az irodalmilag hiteles társadalomkép és társadalomkritika csakis az egyéni sorsok valós ismeretén és valós ábrázolásán alapulhat. Metzger Mária szelíd elszántsággal, halk bátorsággal, kimondatlan következetességgel utasítja vissza a hivatalos-hatalmi propagandahazugságokat, a „hamis próféták” penetráns demagógiáját, „akik azt hirdetik nagy gonoszan” – Petőfivel szólva –, „hogy itten / az ígéretnek földe van”. Ő már „prosimetro” kötete első írásában a dosztojevszkiji „megalázottakat és megszomorítottakat” szólítja és szólaltatja meg, de legfőképpen mellettük és értük szólal meg. Megszólal, nem felszólal. Halkan szól, nem kiabálva. Nem politikai céllal: ha van társadalmi célja-terve, azt az egyénből kiindulva, a személyiség „boldogsághoz való jogára” alapozva hiszi megvalósíthatónak. Azokéra, akiket nem hívtak meg a szolzsenyicini „győztesek lakomájára”, akik nem jutnak előre a Móricz Zsigmond emlegette „rokonságok és panamák lápvilágában” (Azt mondod?).

S minthogy szeretni s az igazságra nevelni is csak szabadon lehet, Metzger Mária könyvében is a szabadság az első számú a legalapvetőbb érték. Ő azokhoz tartozik, csak azok között létezhet, „akik nem alkalmasak rabszolgának, mert szabadok”, akikkel nem tudnak mit kezdeni a rosszul, hamisan „felállított szisztémák”, akik „mindig és mindenkor a legveszélyesebb csoport”. A szabadsághoz című félig prózai, félig verses fejezet valódi szabadsághimnuszba ível: „Koronázlak, életem Királynője, / Legszebb Vezérlő Eszménye!”

Ezt a Vezérlő Eszményt szolgálja szabadon és hirdeti pátosztalanul az Antoine, a gyermeki tisztaságot egyesítve az érett ember megszenvedett hitével, az újfent Pilinszky elnevezte „cselekvő szeretet” jegyében. „A boldogság, a szépség és az öröm érzései – olvassuk A kímélet az alapszabály-ban –, a fájdalom, a szégyen, a megalázottság, a bánat, a szenvedés mind szállnak, s van, akinél összegződnek.” Metzger Mária könyvében szívbemarkolóan „összegződnek”.

Madarász Imre

 


FÉNYPRESS MÉDIA 2012-2017   Impresszum